Politika

Csányi Sándor mindig értett ahhoz, hogy a számára kedvezőtlen politikai környezetben megtalálja a döntéshozatali mechanizmus gyenge pontjait. Így tudta kihasználni az MSZP 1995-ös belharcait, de hasonló manőverekre később, az Orbán-kormány megalakulását követően is szüksége volt, hiszen (egyik OTP-s forrásunk szavaival) "nemcsak szövetségesei, de ellenségei is vannak az összes politikai pártban". 1996 és 1998 között azonban kedvezőre fordult számára a politikai klíma, Bokros helyett Medgyessy Péter, Csányi régi pénzügyminisztériumi kollégája, későbbi vadászpartnere került a pénzügyi tárca élére. Az enyhülést jelezte, hogy az 1995-ös kormányzati bojkott után az OTP 1996-os közgyűlésén Medgyessy mondta az expozét. Csányi ekkorra részben függetlenítette pozícióját a politikai ciklusoktól: az ÁPV Rt. által képviselt állami tulajdon 25 százalék plusz 1 szavazatra csökkent, a 10-10 százalékot birtokló két tb-önkormányzat képviselői pedig már a Csányi-Bokros-összecsapás során bizonyították az elnök-vezérigazgató iránti lojalitásukat, ráadásul befolyásukat csökkentette, hogy 1997/98-ban több lépésben zsugorodott tulajdoni hányaduk. Az egészségbiztosítási alap 1997-ben 10 százalékos részvénycsomagjának ötödével fizette ki Wesselényi utcai székháza vételárának egy részét; tulajdonrésze így 7,89 százalékra apadt. (Lásd: Székházmesterek, Magyar Narancs, 1997. június 12. és Részvényelbocsátás, 1997. július 17.) Az ügylet nem volt konfliktusmentes, Keller László akkori népjóléti minisztériumi politikai államtitkár és Csányi között az "állóháború" azóta is tart. A nyugdíjbiztosító 1998 nyarán, az önkormányzatok felszámolásáról szóló, a Fidesz által kezdeményezett parlamenti döntés meghozatala után, de hatálybalépése előtt tőzsdei úton értékesítette OTP-részvényeinek csaknem harmadát, így a tb-alapokat államosító Orbán-kormány 1998 nyarán az egy évvel korábbi 20 százalékkal szemben alig több mint 14 százaléknyi OTP-részvényt söpörhetett be. Forrásaink szerint az újonnan hivatalba lépett miniszterelnök rossz néven vette a fejleményeket. "Az OTP kilőtte a kormány mozgásterének határait kijelölő jelzőrakétákat" - terjedt el a korabeli orbáni helyzetértékelés.

Forrásaink szerint részben ennek, részben viszont a kabinet bankszektorral kapcsolatos terveinek volt betudható a korábban (és később is) kifejezetten szívélyes Orbán-Csányi-viszonyban 1998-1999-ben bekövetkezett lehűlés. Orbánnak a bankokkal kapcsolatos, Fidesz közeli forrásunk szerint Simicska Lajos által sugallt elképzelései között állítólag szerepelt az OTP felett gyakorolt állami kontroll legalább részbeni helyreállítása is, ám végül az OTP-nél könnyebben "lenyelhető", visszaállamosított Postabank kormányzati preferálása mellett döntött. Az elhidegülés jellemző momentuma volt, hogy az előző két kormányzati ciklus kormányfőivel folyamatos kapcsolatban álló OTP-vezér 1998 végén Szájer József Fidesz-frakcióvezetővel (!) egyezkedett az OTP lakáshitelezési politikájának a kormány igényeihez igazításáról. Több forrásunk szerint ebben az időszakban Csányi a Fidesz (ekkor még befolyásos) koalíciós partnerével, Torgyán Józseffel kereste a kapcsolatot, segítséget nyújtva a miniszternek a mezőgazdaság alatt ketyegő különböző időzített bombák hatástalanításában. Kérdésünkre mind Torgyán, mind Csányi korrektnek nevezte a kettejük között kialakult kapcsolatot; az egykori kisgazda pártelnök megkerülhetetlennek tartja az OTP-t "az agrárium versenyképességét veszélyeztető alulfinanszírozottság kiküszöbölésében". A Fidesz-OTP-viszony normalizálását jelezte az egykori tb-részvények 1999. őszi eladása, illetve egy évvel később a Postabank jövőjéről elindult tárgyalások.

A 2002-es kormányváltás - az előző kettővel ellentétben - még átmeneti kellemetlenséget sem okozott az OTP menedzsmentjének, ami Csányi és Medgyessy Péter jó kapcsolatának ismeretében kevéssé csodálható. A politikai szférához fűződő kapcsolatairól az OTP-vezér három éve felemás diszkrécióval nyilatkozott a HVG-nek; a hetilap a következőképpen interpretálta szavait: "Csányinak valamennyi pártból akadnak barátai, például az SZDSZ-ből Kuncze Gábor vagy az MSZP-ből Nagy Sándor, a kormánypártokból viszont nem említ példát, mert ez szerinte most nem lenne elegáns." Ebben következetes maradt, érdeklődésünkre ma is elzárkózik hatalmon lévő politikusokhoz fűződő viszonyának boncolgatásától, így nem tér ki Medgyessyvel ápolt állítólagos barátságára sem, annál nyíltabban vállalja a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjével egy évtizede tartó, és az 1998-99-es mosolyszünet ellenére is megmaradt jó viszonyát: "A barátaimat nem politikai szempontból válogattam. Különösen nem nyilatkozom azokról, akik pozícióban vannak. Inkább mindig az ellenzékben lévőket említem."

A már idézett politikai elemző részben azzal magyarázza a bankvezér-üzletember kiegyensúlyozott politikai kapcsolatait, hogy a gazdasági élet számos területére kiterjedő kapcsolati hálója révén (melynek az OTP-n és magánérdekeltségein kívül 2000 óta része a Mol Rt., és 2000-2003 között része volt a Matáv is; lévén Csányi az adott időszakban a cégek igazgatósági tagja) "fürtökben kínálhat pozíciókat" az aktuálisan ellenzékbe került politikusok számára, amivel egyúttal jelzi a mindenkori kormánynak, hogy a napi politikai mozgásoktól független hatalmi centrumot vezet. Ezzel függhet össze, hogy az utóbbi években feltűnően megnőtt az Orbán-kormányhoz kötődő káderek OTP-beli jelenléte. Erre példa az 1996 és '98 között igazgatósági tagként, majd 2002 óta felügyelőbizottsági tagként tevékenykedő Pintér Sándor vagy az Orbán-kormány lakáspolitikai koncepciójának kidolgozásában a Gazdasági Minisztérium tisztviselőjeként oroszlánrészt vállaló, ma az OTP lakossági üzletágának ügyvezető igazgatói posztját betöltő Hegedűs Éva, de emlékezetes maradt a politikából kikerült Simicska Lajos 2001-2002-es, az OTP Lakástakarék-pénztára élén eltöltött néhány hónapja is (utóbbiról lásd: Benn a farkas, Magyar Narancs, 2001. december 20.). Rajtuk kívül az előző ciklushoz kötődik Baranyay László elnöki tanácsadó is, aki 2002-ig a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) elnök-vezérigazgatója volt.

Az MSZP-hez és az OTP-hez egyaránt kötődő személyiségek közül Kocsis István, a Paksi Atomerőmű vezérigazgatója, az Állami Vagyonkezelő, majd az ÁPV Rt. egykori vezérigazgató-helyettese és 1996-ban rövid ideig vezérigazgatója ismert (az ő pályafutásával részletesen foglalkoztunk az atomerőműben történt üzemzavar után, lásd: Védett férfiak, Magyar Narancs, 2003. június 12.); de az egykori privatizációs döntéshozók közül rajta kívül feltűnt az OTP-ben Csepi Lajos, az Állami Vagyonügynökség első ciklusbeli ügyvezető igazgatója is, aki 1998-ig vezette az OTP Lakástakarék-pénztárát. A szocialisták egykori fenegyereke, Csintalan Sándor és a Fidesz közelinek tartott Földi László által irányított Defend Security pedig 2002-ben átvette az OTP pénzszállítóinak védelmét (lásd: Túlvállalás, Magyar Narancs, 2002/7. szám).

Az OTP és az államigazgatás közötti, ellenkező irányú mozgásra példa Magyari László esete, aki 1998 és 2002 között a bank belvárosi régiója élén állt, és információink szerint aktívan közreműködött a karcsúsítással egybekötött szervezetátalakításban. ' 2002-ben néhány hónapig az OTP szlovákiai leánybankjának második embere lett, ma pedig a gazdasági tárca címzetes államtitkáraként az országba érkező uniós források fogadására alkalmas szervezetek kialakításáért, május után pedig az azokból indított vállalkozás- és infrastruktúra-fejlesztési programok működtetéséért lesz felelős (ez becslések szerint a Nemzeti Fejlesztési Terv 40 százalékának felel meg).

Nagy hal

2000 őszén a néhány hónappal korábban még a K&H iránt érdeklődő OTP-nek a kormány kizárólagos tárgyalást javasolt a PB-vel tető alá hozandó "stratégiai partnerségről". A tárgyalások zátonyra futottak; korabeli hírek szerint a kormány kevesellte az OTP által ajánlott 25 milliárdos vételárat, ám több forrásunk szerint a fordulat valódi oka az Orbán-kormány gazdaságpolitikájában 2001-től megerősödő etatizmus volt, bár többen kétségbe vonják az OTP érdeklődésének komolyságát is. Csányi maga 2000-ben és a 2002-es második privatizációs forduló idején is bankja érdeklődését hangsúlyozta, ám a Napi Gazdaságnak 2002. október 10-én adott interjújában afölötti elégedettségének is hangot adott, hogy az OTP jelentkezése a konkurensek számára megdrágíthatja a PB megszerzését: "Ha lesz pályázat, azon indulni fogunk, de ha végül nem mi szerezzük meg a bankot, annyi elégtételünk lesz, hogy más vevő csak drágán juthat hozzá." Az OTP általunk megkérdezett vezetői úgy ítélik meg, hogy az OTP időközben szerzett akvizíciós tapasztalatai birtokában és a PB mai állapotát ismerve túlságosan óvatosak voltak a 2000/2001-ben formálisan felajánlott 25 és informálisan jelzett 30 milliárd forintos vételárral.

Az biztos, hogy az OTP 2001-es közgyűlésén, ahol öt évre újjáválasztották az elnök-vezérigazgatót, a részvényeseknek kevés okuk volt a PB-üzlet elmaradása feletti kesergésre. Az év eleje óta egyértelművé vált, hogy az előző évtizedben a hazai pozíciója stabilizálásával és a belső átalakulással elfoglalt OTP - feladva korábbi óvatosságát - külföldi akvizíciókba kezd. Az első célpont a 2001 végére sikeresen bekebelezett szlovákiai IRB lett, melynek megvásárlását a Romániában az OTP-hez hasonló szerepet betöltő BCR megszerzésére irányuló kísérlet követte, de 2002 végén a román kormány elállt eladási szándékától. Az OTP eddigi legnagyobb külföldi dobása a 2003. őszi bulgáriai akvizíció volt, míg a bank albániai terjeszkedési kísérlete sikertelenül zárult (az albán takarékpénztár 100 százalékos állami tulajdonrészére kiírt tenderből tavaly decemberben szállt ki az OTP a versenyfeltételek menet közbeni megváltoztatására hivatkozva; a pályázaton végül a Raiffeisen Bank lett a befutó).

Bulgáriában az OTP egyik legerősebb közép-európai versenytársával, a 2002-ben a Postabankot is megvásárló osztrák Erste Bankkal csapott össze, melynek vezetője, Andreas Treichl az egykori Habsburg Birodalom országaira kiterjedő lakossági bankhálózat kiépítését célozta meg. Csányi az első ajánlattételkor alaposan aláment az Erste által kínált árnak, amely így már azt hihette, nyeregben van. Az OTP mindenkit meglepett második fordulóban tett 311 millió eurós ajánlatával. A döntést követően a bolgár sajtóban az OTP-t off-shore cégek által tulajdonolt kétes hírű banknak minősítő írások láttak napvilágot, amit az OTP több vezetője az Erstének tulajdonít, és máig erősen sérelmez. Több, egymástól független forrásunk szerint a két bank közötti verseny a közeljövőben még kiélezettebbé válhat, hiszen az állami tulajdonú pénzintézetek sorozatos eladásával a közép-európai akvizíciós lehetőségek mára beszűkültek. Akadt olyan informátorunk is, aki szerint - bár középtávon még elfér egymás mellett a két bankcsoport - öt-tíz éven belül el kell dőlnie, melyiküké lesz az elsőség a régióban. Ebben a tekintetben - egyik konkurense szavai szerint - az OTP-nek kétségtelen előnye, hogy a régióban terjeszkedő bankok közül az egyetlen, amely anyaországában is hatékonyan működő piacvezető intézménynek mondhatja magát.

A nagy befektető

Csányi magánbefektetőként is üzletágak sorsát meghatározó dobásokban gondolkodik. Magától értetődően használja azokat az erőforrásokat, melyek bankvezéri tevékenységéből következnek. Érdekes, hogy a vele összefüggésbe hozott cégek közül csak kettővel kapcsolatban vállal közszereplést: az egyik legrégebbi érdekeltsége, a Villányi Borászat, mely 1997-es privatizációját követően kacifántos úton, az OTP leánycégein és más gazdasági társaságokon keresztül jutott el az MFB-től jelenlegi tulajdonosaihoz (lásd: HVG, 2003. január 18.). A tavaly január óta Csányi Pincészet néven futó céget a bankvezér-üzletember közösen birtokolja Kocsis Istvánnal. A másik, december elején nyilvánosságra hozott befektetése az Atlas Telecom Hungary Rt., egy nagyváradi telekommunikációs cég magyar "lába", amely olcsó, alternatív telefonálási lehetőséget szeretne elterjeszteni idehaza és a régióban.

A jelek szerint Csányi Sándor kínosan ügyel arra, hogy befektetései közül csak az igazán exkluzívnak (Csányi Pincészet) vagy innovatívnak (Atlas) számítókhoz adja a nevét: a tejiparban végrehajtott 2003 kora tavaszi akvizícióit ezzel szemben több cégen keresztül hajtotta végre. Ekkor vonta ellenőrzése alá az új Mizo Rt.-t, melynek egyik tulajdonosát, a Dalmand Rt.-t annak idején OTP-hitelből privatizálták előző tulajdonosai. Arról, hogy a bankvezér OTP-forrásokat is igénybe vesz saját vállalkozásainak tőkepótlására, Wolf László vállalati üzletágvezető így vélekedik: "Csányi Sándor cégeinek sem kínálunk más kondíciókat, mint a többi hasonló méretű vállalkozásnak. Viszont annak sem örülnénk, ha máshol bankolna. Mert ha Csányi vállalja a tőkeoldali kockázatokat, amiket nyilván alaposan átszámolt, akkor a belső kockázatelemzés után megalapozottan indulhatunk ki abból, hogy az ügylet a bank számára is jövedelmező lesz. Egyébként a hitelintézeti törvénynek megfelelően a végső döntést mindig a bank igazgatósága hozza meg." Úgy tudni egyébként, hogy a villányi borászat finanszírozása már más bankhoz került, és Csányi ugyanezt kívánja meglépni más érdekeltségeinél is.

Csányi - a korábbi évektől eltérően - egyre gyakrabban szerepel "saját jogú" üzletemberként a nyilvánosság előtt. Legutóbb 2003 végén a Demján Sándor alapította és általa fölkarolt Prima Primissima (PP) díj közönségdíjasának, a Hír TV-nek felajánlott 50 ezer eurós adománya váltott ki felemás visszhangot (a PP közönségdíjasának eredetileg nem járt volna a többi díjazottnak fölajánlott összeg): a HVG főszerkesztője, Lipovecz Iván január 3-i cikkében egyenesen Csányi esetleges politikai pályafutása kezdetének nevezte az aktust. Az érintett cáfolta a vélekedést, mindenesetre érdekes kérdés, hogy az itthon megkerülhetetlen gazdasági és politikai tényezővé vált és 2001 óta regionálisan is jegyzett bankár milyen téren kamatoztatja a jövőben eddig felhalmozott - anyagi és kapcsolati - tőkéjét.

Keretesek

Kié az OTP?

Míg a bank működéséről a tőzsdei jelentésekből a közvélemény rendszeresen értesül, a bank tulajdonosairól jóval kevesebbet tudni. A privatizáció kezdete óta közszájon forgó vélekedés, hogy a tőke eloszlása koncentráltabb annál, mint ami a részvénykönyvből kiderül. Ezt OTP-s forrásaink a következőkkel magyarázzák: egy külföldi tulajdonos az OTP közgyűlésén még ma is a részvények legfeljebb 5 százalékával szavazhat, noha már sem az össz-, sem az egyedi tulajdoni hányadra nincs korlátozás. Így az OTP kiemelt tulajdonosainak számító befektetési alapok letétkezelője, a Bank of New York (BNY) is csak 5 százalékkal szavazhatott volna, ezért az OTP privatizációs tanácsadói, a CA Értékpapír és a Schroders javaslatára a BNY üres projektcégeket hozott létre, melyek a szavazatmaximálást lehetővé tevő mennyiségben kaptak pakettet.

További kérdéseket vet föl, hogy az OTP befektetői között számos, az adóparadicsomok előnyeit kihasználó off-shore cég található. Ennek OTP-s magyarázata, hogy a befektetéseiket a BNY-on keresztül bonyolító tengerentúli tulajdonosok a nemzetközi letétkezelő társaságoknál letétbe helyezett részvényeket megtestesítő igazolásokká (GDR) konvertált OTP-részvényekkel csak az Egyesült Államokon kívüli vállalkozásokon keresztül kereskedhetnek, ezért tartják a papírokat különböző egzotikus szigetek pénzintézeteiben. Szakmai körökben mindenesetre időről időre felmerül, hogy a nehézkesen nyomon követhető modellt felhasználva Csányi Sándor ellenőrző részesedése lényegesen magasabb a részvényopciós programmal szerzett részvénymennyiségnél. Az érintett erre a következőképpen reagált: "Mindenki arra gyanakodott, hogy a belga cégek mögött én állok. Ezerszer megvizsgálta a bankfelügyelet. Szász (Károly, a PSZÁF elnöke - a szerk.) is mindig a tulajdonosokat kereste rajtunk, miközben az angolszász szabályoknak megfelelően a BNY is csak arról tudhat, hogy melyik befektetési alapkezelő kezeli az adott részvényt, de már ő sem kaphat tájékoztatást a tényleges tulajdonosról. Mondtam neki, hogy írjon a CIA-nak, az amerikai tőzsdefelügyeletnek, bárkivel nyomoztassa ki. Tőlem ne kérjen olyasmit, amit nem tudok teljesíteni."

Az OTP és a lakástámogatás

Az állami támogatású lakáshitelek 2000. februári megjelenésekor egyetlen jelzálog-hitelintézet, az Orbán-kormány által a kedvezményes lakástámogatás kulcsszereplőjévé tett Földhitel- és Jelzálogbank (FHB) működött Magyarországon. Az állami támogatás igénybevételéhez elengedhetetlen volt a hitelt folyósító kereskedelmi bankok és az FHB megegyezése. Az OTP és a Postabank nehezen jutott dűlőre az FHB-val a hitelezés költségeinek és kockázatainak megosztásáról. A megegyezés végül létrejött, ám a saját jelzálogbank-alapításra készülő OTP kezdettől lobbizott az FHB jelzáloglevél-kibocsátási monopóliumának megszüntetéséért. Ez végül 2001 elején történt meg; az OTP saját jelzálogbankja 2002 tavaszától működik, és 2003 végén a kihelyezések 68 százalékát intézte. Ezzel a lakáshitelboom kimagasló nyertese az OTP Bank lett.

Csány mint vezető

Az OTP megerősödésének időszakából származó értékelés szerint Csányi "ügyel arra, hogy minden üzleti hasznot négyfelé osszon: egy rész a részvényeseknek, egy a banknak, egy a menedzsmentnek, egy pedig Csányi Sándornak". Egy bankár forrásunk ezt másképp fogalmazta meg: szerinte Csányi az OTP révén rendelkezésre álló pénzügyi, humán és információs erőforrásokat a kezében tartja, és tetszése szerint osztja meg. A humán tőke, ami alatt egyszerre értünk banki tapasztalatokat, valamint széles körű kapcsolatrendszert, szükség szerint bárhol bevethető az általa meghatározott célra.

Erről egy munkatársa a következő mondatot adja Csányi szájába: "Én vagyok a bank első embere, azaz első számú személyzeti felelőse." Az OTP verhetetlen a munkatársaknak felkínálható karrierlehetőségek tekintetében: más pénzintézethez képest itt egy regionális vezető (a régiók mérete miatt) szinte kiskirály. Egykori beosztottja szerint Csányi egyenként figyelte még a ranglétrán egy-két fokkal alatta állók munkáját is; mi sem természetesebb, mint hogy ezeket az embereket maga nevezi ki. Munkatársai kiemelik a kollégáival szembeni lojalitását, ami a menedzsment stabilitását eredményezi - a vezetők 60-70 százaléka 1995 óta a helyén van.

Elfogadottságát a fentiek mellett egyik forrásunk a menedzsment tagjai közötti "kommunikációs szereposztáshoz" köti: a bank belső kommunikációjában eszerint a stratégiai és pénzügyi vonalért felelős Spéder Zoltán játssza a fegyelmező "rossz fiú", Csányi pedig a stabilitást képviselő "jó fiú" szerepét. Az alelnök szerint valóban akadhattak olykor ilyen szituációk - például költségcsökkentési és leépítési programok -, de "ez nem szerepjáték kérdése, hanem a nagy szervezetekre jellemző funkcionális munkamegosztás, illetve problémakezelés logikájából következik".

forrás