Csányi Sándor 1953-ban született Jászárokszálláson, a helyi tsz mezőőrének és a háziipari szövetkezetben fonalhajtóként dolgozó feleségének második fiaként. Szülei ma is a nyolcezres lélekszámú, Jász-Nagykun-Szolnok és Heves megye határán fekvő kisvárosban élnek.

A három fiút nevelő házaspár - főtevékenységük mellett - méhészkedésből és háztáji cukorrépa-termesztésből tartotta el a családot. "Apám keményfejű, makacs ember, napi 16-18 órát dolgozott. Hozzá hasonlóan engem is nehéz eltántorítani attól, amit a fejembe veszek. Talán annyiban vagyok rugalmasabb nála, hogy a kitűzött célért hajlandó vagyok kerülő utat is tenni" - mondja apai örökségéről Csányi Sándor, aki állítása szerint édesanyjának a humorérzékét és - barátai és ellenfelei szerint is egyedülálló - kapcsolatépítő képességét köszönheti. Szülei szerint tizenéves korától értett ahhoz, hogyan kell munkára bírni másokat: a ház körüli fizikai munkák elvégzésére tucatnyi barátjából szervezett brigádot, melyben maga inkább irányítási feladatokat látott el, mint hogy a munka (általa kevéssé kedvelt) fizikai részével kelljen foglalkoznia.

Az általános iskola elvégzése után osztályfőnöke nem javasolta, hogy a kiszemelt közgazdasági irányultságú középiskolában folytassa tanulmányait, ám ő kijelentette: azért is megmutatja, hogy képes helytállni. Tizennégy évesen elkerült szülővárosából, és a budapesti I. István Közgazdasági Szakközépiskola tanulója lett. A pénzügyi pályára egy távoli, épp az OTP-nél dolgozó rokonának a példája indította el: "Édesanyám nagynénje minden nyáron nálunk nyaralt, ilyenkor a fia autóval hozta el hozzánk. Mindig egy-egy nagy kartondoboz csokival és cukorkával állított be, és mivel Árokszálláson emlékeim szerint talán egy magánautó, ha volt, számomra akkor ez jelentette a gazdagság netovábbját, és ez keltette föl bennem a pénzügyek iránti érdeklődést."
A középiskolai beilleszkedés nem volt egyszerű: "Tizennégy éves koromig elfogadott, néha főnökként tisztelt fiú voltam az utcánkban, Budapesten viszont hatalmasat zuhant a >>társadalmi presztízsem<<. Vidékiesen beszéltem, suk-süköltem, nem tudtam rendesen késsel-villával enni." Családja előtt mindenesetre nem hagyott kétséget tervei felől: állítólag azzal búcsúzott szüleitől, hogy egy szép napon "ötezer forintot fog keresni", ami - akkori körülményeiket ismerve - nem tűnt reális perspektívának, pláne, hogy mindezt a "leszek én még miniszter" fogadkozással toldotta meg. Középiskolája hosszú időre meghatározta Csányi életét, hiszen - mivel albérletet nem tudott volna kivenni - a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán (PSZF) folytatott tanulmányai idején is éjszakás kollégiumi nevelőtanár maradt. "Valószínűleg nem tudtam volna Pesten maradni, ha nincs ez a lehetőség" - emlékszik ma.

Főáram, kisiklás, főáram

A PSZF befejezése után munkába állt, és a tanulással sem hagyott fel. Főállása a Pénzügyminisztériumban (PM) volt, ahol a bevételi főigazgatóságon, majd a titkárságon dolgozott. Közben elvégezte a Közgázt és "lendületből" ledoktorált. (Disszertációja a Lakossági hitelezés és betétgyűjtés alakulása, továbbfejlesztésének lehetőségei címet viseli.) "Keményen 16-18 óráztam. Nappal dolgoztam a PM-ben, délután tanítottam a középiskola levelező tagozatán, éjszakára bent maradtam a kollégiumban nevelőnek, és - hogy el ne aludjak - a folyosón járkálva készültem a vizsgákra." A mellékállások eredeti felhalmozása idején kihasználta ár- és könyvszakértői - menet közben szintén megszerzett - oklevelét: ha egy céget megbüntettek, mert a piacinál magasabb árat kért, az ügyesebb árszakértők sikerdíj fejében igazolták, hogy a díjszabás nem is törvénysértő. "Egy nap alatt többet kerestem, mint az éves fizetésem." A maszekolás révén ekkor már nem függött egyetlen munkahelyétől, így bátrabban ment bele olyan konfliktusokba, melyek a későbbi siker zálogai voltak.

A PM Bevételi Főigazgatóságán megtanulta, hogyan lehet a mérlegben gyorsan átlátni az összefüggéseket és kiszúrni a hibákat, a vállalati kapcsolattartás pedig remek kommunikációs iskola volt számára. A titkárságon működő pénzintézeti felügyeleti osztály (a Bankfelügyelet elődje) munkatársaként hétfő reggelente együtt "meetingelt" Szirmai Jenővel, az OTP nagy hatalmú urával a Nádor utcai székház vezérigazgatói szobájában, így amikor 1992-ben kinevezték az intézmény élére, ismerte már a bank termékeit és a munkatársak 90 százalékát. A PM-ben Csányihoz tartozott a totó-lottó feldolgozóhelyek központjainak felügyelete is. (A totóbotrány és az első milliós lottónyeremény kisorsolása működése idejére esett.) Itt köttetett a bankszakmában is elhíresült barátsága Erdei Tamással (aki manapság a Bankszövetség elnöke és a Magyar Külkereskedelmi Bank vezérigazgatója). 1983 őszén Villányi Miklós volt pénzügyminiszter-helyettes, ekkor mezőgazdasági államtitkár hívó szavára átment a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumba (MÉM) – kisebb fizetésért és alacsonyabb beosztásba. A döntést kifelé Csányi vidéki származásával, illetve agrárkötődésével magyarázták, a döntő érv azonban a beígért szolgálati lakás volt.

A MÉM-ben rengeteg ideje volt maszekolni, és ekkor ismerkedett meg a vadászattal, amit (a foci mellett) azóta is fő hobbijának tekint. A politikai és gazdasági elit általunk tesztelt része egyetért azzal, hogy a vadászat még mindig a hálózatépítés és az üzleti alkuk terepe, de mindenki tagadja, hogy ő maga (pláne épp Csányi Sándorral) vadászott volna. (Néhányukról azonban így is lehet tudni, hogy közös a szenvedélyük: Suchman Tamás [MSZP], az Országos Magyar Vadászegylet volt elnöke, Benedek Fülöp, az FVM címzetes államtitkára, Hárshegyi Frigyes, az MNB alelnöke, Csányi iskolatársa az Istvánban, Kocsis István, a Paksi Atomerőmű vezérigazgatója stb.) Maga a bankvezér kérdésünkre cáfolta, hogy üzleti és politikai kapcsolatait ezekben az időkben alapozta volna meg.

Néhányan a "hülyeségig korrekt vadász"-nak tartják Csányit, amihez ő maga csak annyit fűzött hozzá: valóban nem szereti az "éhes" vadászokat, akik mindenre lőnek. Külön területet bérel, ahová meghívja azokat, akikkel szívesen van együtt. Egy ismerőse szerint Csányi üzleti mentalitása egy vadászmetaforával írható le: olyan vadász, aki képes sokáig várni, de fürgén lép, ha le kell csapni a zsákmányra.

Mivel úgy érezte, hogy szakmai értelemben nincs a főáramban, örömmel vette, amikor Demján Sándor áthívta a születőfélben lévő Magyar Hitelbankba (MHB). Az MHB-nál a titkárság, majd az ellenőrzési főosztály vezetőjeként átfogó képet kapott egy alakulóban lévő, üzemi szempontból még rendetlen, gyenge technikai háttérrel dolgozó kereskedelmi bank teljes körű működéséről. Demján büszke volt arra, hogy az MHB a gazdaság legfőbb hitelezője, Csányi és még néhányan viszont nem győzték nyomni a féket. Akkoriban még nem volt szó kockázatkezelésről és céltartalék-képzési standardokról. A bankok csak a növekedéssel törődtek. "Nem tudom, mit szól Sanyi, ha olvassa, de az igazgatósági jegyzőkönyvek nem mindig azt tükrözték, amik ott elhangzottak döntésként" - mondta Csányi Sándor lapunknak Demján és beosztottai sajátos viszonyáról (erről lásd: A városalakító. Demján Sándor portréja – I. rész, Magyar Narancs, 2002. január 17.). Ha Csányi bármit ellesett Demjántól, az a folyamatos offenzív piaci magatartás és az, ahogy munkatársait motiválni tudta.

1989-ben Lenk Géza elcsábította második embernek az Országos Kereskedelmi és Hitelbankba (OKHB), ahol széles körű stratégiai feladatokat kellett ellátnia. Többen úgy látják, hogy Csányit "ekkor fedezték fel", amiért többen ma is Lenket tartják patrónusának.

Az OKHB-ban eltöltött időszak 1991-ben csaknem véget ért, mert Csepi Lajos, az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) vezérigazgatója felkérte Csányit a Budapest Bank (BB) elnök-vezérigazgatói posztjára. A kormány által már eldöntött jelölésre Csányi igent mondott, ám végül változott a program; Csepi váratlanul értesítette, hogy a posztot pályázat útján fogják betölteni, mert "fölmerült Bokros Lajos neve is". Csányi Sándor így emlékszik: "Csepivel közöltem, hogy nem pályázom. Ekkor arra kértek, hogy legalább egy önéletrajzot adjak be. Ezt sem tettem meg, viszont írtam egy levelet Antall Józsefnek, amiben leírtam, hogy a BB valós helyzetének ismerete nélkül nem tudok megalapozott stratégiát vázolni, az eredeti döntés megváltoztatását pedig a személyemmel kapcsolatos bizalom megrendülése jelének tekintem. Azt hiszem, az eset inkább Lajost frusztrálta, mint engem." (A két bankár konfliktusa később, amikor egyikük az OTP elnöke, másikuk Magyarország pénzügyminisztere volt, politikai vihart kavarva támadt föl ismét.) A Csányi iránti kormányzati bizalom mindazonáltal nem látszott gyengülni, hiszen néhány hónap elteltével már az OTP élén találjuk.

Entrée
1992 elején Antall József dolgozószobájában dőlt el, hogy az 1990-ben kinevezett Terták Elemér helyét Csányi Sándor foglalja el az OTP elnök-vezérigazgatói székében. Úgy tudjuk, alternatívaként a jobboldali kötődéséről ismert Töröcskei István, valamint Boros Imre neve is felmerült. (Végül, még abban az évben Töröcskei vezérigazgatóként, Boros vezérigazgató-helyettesként az MHB-hoz került.) Kupa Mihály akkori pénzügyminiszter nem hagyott kétséget az "ötletgazda" személyét illetően: "Csányi jelölése az én ötletem volt, erre máig büszke vagyok" - mondta a Narancsnak Kupa, aki bár a PM-ben Csányival egy időben dolgozott, közelebbi ismeretségbe az OKHB igazgatósági tagjaként került vele. Csányi ott készítette elő a magyarországi Deloitte & Touche könyvvizsgáló megalapítását, amelynek Kupa lett a vezetője. (A D&T 1994 óta az OTP könyvvizsgálója.)

A Szabó Tamás privatizációs minisztertől szabad kezet – valamint az elnök-vezérigazgatói poszt egyben tartására garanciát – kapott Csányi májusi kinevezése után egy hónapra bevette magát az OTP-be, hogy alaposan áttanulmányozza a mérlegkönyveket. Ezt követően mind a 215 vezető megkapta a felmondólevelét, és csak 150-en vehették kézbe az újbóli kinevezést. Ezután három hónapon belül tíz százalékkal csökkentette a betéti kamatokat. A lakosság ennek ellenére nem hagyta el az OTP-t, igaz, a népbanki szerepet egyetlen külföldi vagy vegyes tulajdonú kereskedelmi bank sem sietett vállalni. (Például alsó számlalimitet alkalmaztak, nem foglalkoztak a közüzemi díjak átutalásával.) Csányi terveiben egy magas szintű, nemzetközi mércével is versenyképes, a hazai piachoz képest gyakorlatilag korlátlan kapacitású informatikai fejlesztés szerepelt. A rendszer felállítása Braun Péterhez köthető, akit az OKHB-tól hozott magával. "Ott már volt egy sikertelen kísérletünk" – mondta. Csányi ma úgy látja: ha az 50 millió dolláros világbanki hitelből finanszírozott beruházást nem indította volna el kinevezése után szinte azonnal, nem lett volna kész időben a lakossági folyószámla-vezetést és az elektronikus kártyahasználatot is támogató számítástechnikai rendszer. "Az informatikai fejlesztésnek köszönhetjük, hogy meg tudtuk őrizni pozícióinkat akkor is, amikor a kereskedelmi bankok figyelme kétéves késéssel a lakossági üzletág felé fordult." A lakosságot a vállalati bérkifizetéseken keresztül szervezték, aminek érdekében villámgyorsan felfuttatták a kártyaüzletágat és tömegével telepítettek bankautomatát (ATM) és kereskedelmikártya-elfogadó helyet (POS). Miközben bővült a termékpaletta, a fejlesztések belső finanszírozására a menedzsment a nyereséget kitette a bankközi piacra, illetve állampapírokba fektette. "Forrásbősége folytán a pénzpiac irányítója, mindinkább a költségvetés finanszírozója" – jegyezte meg az Állami Számvevőszék az OTP-ről készült 1995-ös jelentésében. Mivel a lakossági betétek kétharmadát is az OTP kezelte, folyton azzal vádolták, hogy befolyásolja a kamatszintet. Csányi viszont épp a kihelyezésekkel indokolta, hogy inkább az OTP függött a jegybanktól, mint fordítva.

A bankvezér rövid idő alatt jó nevekből álló, tartós felállásban játszó csapatot verbuvált maga köré. Egy forrásunk szerint "nem az a fontos számára, hogy őt tartsák a legjobb bankárnak, hanem az, hogy az OTP-t a legjobb banknak". Csányi szerint minden úgy alakult, ahogy 1992-ben elképzelte. Akkor a nyereségből korszerű lakossági szolgáltatásokat akart meghonosítani a piac összes szegmensén, hogy az ügyfelek ne kerülhessenek ki a bank hálójából. Aki nem akar banki szolgáltatást, annak befektetést, biztosítást vagy bármi mást ajánlottak.

A bankcsoport 1995-ig létrejött tagjai között találunk kiegészítő banki (OTP Ingatlan Rt., Deutsche Leasing Kft.), pénz- és tőkepiaci (OTP Bróker, OTP Alapkezelő, Forex Kft.) és biztosításpiaci (OTP Garancia Biztosító, OTP Nyugdíjpénztár) szolgáltatást nyújtó céget, de az OTP nevéhez köthető, nem pénzügyi jellegű szolgáltatás is igényelhető (OTP Travel).

A bankcsoport bővülése, teljesítményének növekedése, a szálak szorosabbá fűzése azonban csak a magánosítást követően vált gyorsabbá, s az így nyert forrásokat vállalati és állami projektek finanszírozására fordítva ekkor rajzolódott ki az OTP jövőképe, a térségi középbanki pozíció is.

forrás